Arra jutottam, hogy különösebben nem érdekel, ki és miért csinálta amit csinált... Néha elfelejtem hogy az emberi faj mennyire kicsinyes, önző, és irigy tud lenni. Azt hiszem erre jók az ilyen dolgok, emlékeztetésül, hogy egy söredék uralta bolygón élek, lelki nyomorékokkal körülvéve.
A mai világban már az is ciki, ha valaki gondolkodik, pláne ha még néha figyelembe vesz másokat. Divat lett az érzéketlenség, az önzőség, az utolsó-paraszt-vagyok viselkedés. A tizenéves korosztály elkeserítő. Roppantmód büszke arra, hogy ő már 12 évesen részeg, dohányzik, akkora a pofája mint a brandeburgi nagykapu... Hogy a net és a névtelenség mögé bújva azt tesz amit akar. Csak, mikor egy egész fórumnyi embert sikerül magukra haragítani, az azért nem a legjobb húzás...
Ép ma délután emlegették egyik fórumon, hogy miért nincs meg az emberi fajban a természetes kiválasztódás. Mert az ember szereti magát érző, törődő lénynek beállítani. És ezt a legjobban azzal bizonyíthatja, ha "megvédi" a gyengét, az elesettet. De talán a természetes kiválasztódás hiányának legjobb magyarázata:
Ha nincs esze az adott egyednek amivel életben tarthatná magát, akkor a túlélési ösztön erős benne. (Megfigyelt és bizonyított tény, az osztályomban van az élő példa, meg az a sok kis hülye akik fel-felbukkannak roppant okosnak és ügyesnek kézelve magukat.)
Szóval a mai nappal is csak tovább erősödött az inger, hogy tömegmészárlást rendezzek. Hányni tudnék azoktól az alakoktól, akikkel néha összesodor a net és a sors szeszélye... Az ember tényleg megérett már a kihalásra, csak sajnos nincs olyan kártevő-irtó, ami elég hatásos lenne...

Köszönöm annak a pár lénynek (a vérleopárdot, a shinigamit és a vámpírt, a boszorkányt nem nevezném embernek... tudják ők, h róluk van szó aki velem van, és ha mást nem, hát vigaszt próbál adni, ha belecsömörlök az engem körülvevő mocsokba...